Gondolatok tárháza

Üdvözöllek! The new blogs are now available in two languages. Welcome!

art of humbleness, humbleness for art (the dancers are deaf) / alázat művészete, alázat a művészet iránt (a táncosok süket-némák)

 http://www.youtube.com/watch?v=xgHmSdpjEIk 

 

Kedves Klári!

Nem tudtam hogy van, aki olvasgat anélkül, hogy személyesen ismerne :))  ...  Köszönöm kedves szavaidat, végtelenül örülök Neked, mert hiszem, ha békességre lelünk, még ha csak percekre is, azt tovább is adjuk (akarva akaratlanul)  így tud tovább hömpölyögni az egész Földön. Erőszakkal nem megy, felszólításra nem megy, csakis példamutatással, gyakorlattal, szeretettel....

Az igazi béke nem nagy tanítók szavaiban, könyvekben, bölcs mondatokban található, hanem saját lelkünk mélyén. Ha megleljük, akár csak egy pillanatra is, akkor épp kapcsolatban vagyunk a lelkünkkel... és ezek a pillanatok tudnak bennünket igazán tovább vinni abba az irányba, amiért leszülettünk... senki sem kerülheti el a sorsát, tanulási folyamatát - de dönthetünk affelől, HOGYAN ÉLJÜK MEG. Végigszenvedjük a tanításokat, vagy felemelkedünk általuk és képessé válunk megélni azt a boldogságot, ami nem feltételhez kötött- így el sem vehető - semmilyen körülmények között. Ez a TIÉD (általános alanyként értem) de csakis te találhatod meg a hozzá vezető utat. Talán ettől válik olyan értékessé - nincs pénz, nincs hatalom, nincs kapcsolat ami közelebb segíthetne minket hozzá, csakis saját magunk - a bennünk lévő elfogadás, a vele járó bölcsesség, alázat, szeretet...

 

Dear Klári,

I did not know some people were reading my thoughts even without knowing me personally :)) ... Thank you for your loving words. I am very happy now because I believe if we find peace, even if only for some moments, we pass it on to others (willingly or not) this is the only way peace can flow on the whole planet Earth. It cannot happen by force, we cannot just order it to happen, the only way for it is to show an example, to put it into practice, with love...

The real peace is not in the words of great masters, not in books or in wise sentences but it is deep in our own soul. When we find it, even only for one single moment, in that very moment we are in connection with our soul and these are the moments that can really guide us on our path to find out why we were born here. No one can avoid his or her fate, his or her learning process but we can decide HOW TO LIVE AND EXPERIENCE IT. Should we live it suffering or can we be upgraded by it in our frequencies so that we can experience real happiness, which is unconditional therefore cannot be taken from us in any circumstances. This happiness is YOURS and it is only you who can find the way to it. It might be so precious because of this reason - there is no money, no power, no connection that can bring you closer to it only ourselves - with inner acceptance, wisdom, humbleness and love.

 

Everything in this world is created for me to learn and evolve. Everything in this world is created for you to learn and develop. Everyone who I have a predestine to meet acts so that I can learn and develop. Everyone you have a predestine to meet acts so that you can learn and develop.

But what is the purpose of this process of learning and development? -learning how to love every living creature with unconditional love.

Until we are not the same - having only unconditioal love in us without any negative emotions - out worlds will be different and this will always create tensions, which is also to teach us to develop on the spiritual path.

There is only ONE TRUTH and until our world is not based on it, we will not be able to get united. We should build our worlds on the this ONE TRUTH we cannot pretend this TRUTH can be modified according to the expectations of our worlds.

How can we know this ONE TRUTH? Only by searching for it with our heart, only by decreasing our ego. Only by practising acceptance, only by getting wiser and wiser through the development of our spiritual intelligence.

A világon minden azért teremtetett, hogy én tanuljak, fejlődjek. A világon minden azért teremtetett, hogy te tanulj és fejlődj. Mindenki, akivel sorsomnál fogva találkoznom kell azon van, hogy én tanuljak és fejlődjek. Mindenki, akivel sorsodnál fogva találkoznod kell azon van, hogy te tanulj és fejlődj.

De mi a célja ennek a tanulásnak és fejlődésnek? - megtanulni minden élőlényt feltétel nélküli szeretettel szeretni.

Amíg nem vagyunk egyformák - akikben csak feltétel nélküli szeretet van minden negatív érzelem nélkül - addig a világaink különbözőek lesznek és ez folytonos feszültségekhez vezet, de ez is csak azért történik, hogy tanulhassunk és fejlődhessünk a spirituális utunkon.

Csak EGY IGAZSÁG létezik és amíg a világaink nem erre az EGY IGAZSÁGra épülnek, nem fogunk tudni egységre lépni. A világainkat kellene az EGY IGAZSÁGra építeni, nem várhatjuk el, hogy az EGY IGAZSÁG változgasson a mi világaink kénye kedvére.

De hogyan tudhatjuk meg, hogy mi ez az EGY IGAZSÁG? Csakis a szívünkkel, ha lemorzsoljuk az egónkat. Csakis az elfogadás gyakorlásával, csakis úgy, ha egyre bölcsebbek leszünk a spirituális intelligenciánk fejlesztésével.

Sometimes I think that we are really all perfect, our only weakness is that we are tempted by all emotions.

Néha úgy érzem, hogy tényleg mind tökéletesek vagyunk, egyetlen gyengeségünk, hogy minden érzelemre elcsábulunk.

 

I am so tired of being full of energy then tired again....and this has been going on for weeks... and now I can hear :

"You are complaining just about some weeks, so what about us?"

and you are right. These are times when we are speaking about unification, being one, learning hand in hand... but do we mean it?

I know you are also part of this unification even if you cannot take our hands physically but you can read our minds and you are ready, you are volunteering for learning and changing... it is us who do not understand the meaning of our thoughts and words.... and do not keep our promises.

Annyira fáradt vagyok már attól hogy hol duzzadok az energiától, hogy totál lemerülök... és ez megy hetek óta és máris hallom:

"Pár hét miatt panaszkodsz, akkor mit mondjunk mi?"

és mennyire igazatok van. Olyan idők ezek, amikor egyesülésről beszélünk, arról, hogy egyek vagyunk, tanuljunk kéz a kézben...de vajon komolyan gondoljuk?

Tudom Ti is részesei vagytok ennek az egyesülésnek még akkor is, ha fizikálisan nem tudjátok megfogni a kezünket, de képesek vagytok arra, hogy olvassatok a gondolatainkban és ti már készen álltok az egyesülésre, és önként jelentkeztek a tanulásra és változásra... mi vagyunk azok, akik nem értjük a saját gondolatainkat, szavainkat... és nem tartjuk be az ígéreteinket.

 

Running Mind

 

 

my Mind is like a horse running fast

and my soul is watching it smiling

knowing nothing is as vast

as its existence is

stop! we might shout

to avoid his being tired

but this Mind is so proud

It would never get fired

unless we help it become wise

so that He can see His vastness

and understand he cannot be the fastest...

Vágtázó Tudat

 

 

A Tudatom egyre csak kutat

míg a lelkem csak nézi a bejárt utat

tudván semmi sincs oly hatalmas

mint maga a Tudat ....

I love this loving Creator, I love the way we are taught...whenever we think or state something about ourselves, the proof that it is just an illusion appears right away just to confuse our ego- to teach us that we still do not understand the laws of the Creator we still want to explain the messages we get and it is our explanations that make us get lost...not the Creator.

This "big" void in me from yesterday has completely disappeared by now  I think we should definitely have self irony in our "survival-kit" for this earthy life. It is a wonderful weapon against the destroying attitude of the ego.

I makes me feel joyful whenever I can discover any of my weaknesses because I always feel to be closer to the Creator. We are the perfect creation of the Creator although this perfection is not ourselves but the way we can learn. Yes, the learning process for which we came down to this Earth is PERFECT.

Imádom ezt a szeretetteljes Teremtőt! Imádom, ahogy tanít minket... ahányszor csak gondolunk vagy megállapítunk önmagunkról valamit, máris megjelenik a bizonyíték, hogy mindez csak illúzió, hogy megzavarja az egónkat - hogy megtanítson minket arra, hogy még mindig nem értjük a Teremtő törvényeit, még mindig szeretnénk megmagyarázni az üzeneteket, amiket a Teremtőtől kapunk és pont a magyaráztaink azok, amikben elveszünk.... nem az üzenet a rossz.

A tegnap bennem lévő"nagy" csend mára sehol sincs.Azt gondolom a földi léthez szükséges túléőkészletben feltétlenül rendelkeznünk kell öniróniával. Remek fegyver az egó rombolása ellen.

Vidámsággal tölt el valahányszor felismerem egy-egy gyengeségem mert olyankor mindig közelebb érzem magam a Teremtőhöz. Mi testesítjük meg a Teremtő tökéletes teremtését, de nem mi magunk vagyunk a tökély, hanem a tanulási folyamatunk. Igen, a tanulási folyamat, amiért lejöttünk ide, a Földre, TÖKÉLETES.

 nothingness

I feel such a big void in me... peace must be like this after a big storm or a big battle ... no matter who wins ...

I feel so light like a feather without any reason... and it seems the whole world has disappeared .. in me.

The other day I had an important meeting where I could have made a revolution against all the dirt I have always tried to clean up but I decided to bow and accept... let it be ...maybe this peace is my reward because I could understand: I am responsible only for the dirt made by myself and I will never be able to clean it up for anyone else no matter how much I would like to help in it .

Probably sometimes I am still not able to decide what is dirt in the "eyes of God, the Creator" or what it is good for, what we can learn from it. But I can decide not to wish to participate in whatever I consider to be dirt at the moment and I can refuse to produce even more dirt. Fighting for power, trying to manipulate and control other people, making them fear so that they depend upon us and make us have more power is dirt for me. And I feel such a relief that I do not need to be connected to this dirt.

I am just enjoying this peace... trying to share it with the whole universe, with whomever, who would like to experience it...calming down the brain from all wishes ...

csend

órisási csendet érzek magamban... ilyen lehet a vihar , vagy egy döntő csata utáni csend ... mindegy ki nyeri meg...

olyan könnyűnek érzem magam, mint egy tollpihe, minden ok nélkül .. és úgy tűnik az egész világ eltűnt... bennem.

A minap fontos találkozóm volt, ahol forradalmat csinálhattam volna a "mocsokkal" szemben, amit mindig is próbáltam megtisztogatni, de végül úgy döntöttem meghajlok és elfogadást tanúsítok...történjen, aminek történni kell ... s talán ez a béke a jutalmam, mert megértettem: csak azért a mocsokért vagyok felelős, amit én magam csinálok és soha sem fogom tudni más "mocskát feltakarítani" bármennyire is szeretnék segíteni .

Néha még mindig nem tudom megállapítani mi számít mocsoknak "Isten, a Teremtő szemében", vagy mire jó éppen, minek megtanulásához szükséges. Dönthetek viszont úgy, hogy nem szeretnék része lenni annak, amit mocsoknak ítélek meg az adott pillanatban, és hogy nem szeretnék még több mocskot gyártani. A hatalomért való harc, mások manipulálása, megfélemlítése, hogy függőségbe kerüljenek tőlünk, és nekünk még több hatalmunk legyen - nos számomra ez mind a "mocsok" része. Megkönnyebbülést érzek, hogy még csak kapcsolatban sem kell vele lennem.

Most pedig csak élvezem ezt a békét ... és megpóbálom megosztani az egész univerzummal, bárkivel, aki szeretné megtapasztalni..azáltal, hogy megszabadítja tudatát minden kívánságtól...

 

When there are hard lessons no one wants to share, when there are good ones, all want to participate...even if good lessons do not result in much development only the hard ones are the ones that develop the mind and the ego letting the soul shine and find love... 

Amikor nehéz tanításokkal kell szembenéznünk, senki sem akar osztozni bennük, ha könnyűek, szépek jönnek, mindenki részt szeretne benne venni... pedig a könnyű leckék nem sok fejlődéssel járnak, a nehéz tanítások azok, melyek edzik a tudatot és az egót, hogy a lélek tündökölni és szeretni tudjon...

Today's gonna be an important day..well, yeh, what is important? Importance is so relative and actually who is it important for and why? So I'd rather say, today I have a lot of social obbligations that will take a lot of time so I cannot really dedicate myself to putting down my thoughts.

Anyway, I will try my best and whether it is really important or not, time will show. I will try to put in practise to be calm within any cirsumstances, with any kind of people. I will tell later if I could.

A mai nap fontos lesz..vagyis, mi fontos? A fontosság olyan relatív és tulajdonképpen mi és kinek fontos, és miért is? Jobb, ha úgy fogalmazok, hogy a mai napon sok szociális elfoglaltságom lesz és nem igazán lesz időm annak szentelni az időmet, hogy a gondolaimról irogassak.

Én megteszem, amit tudok, aztán hogy az valóban fontos-e vagy, sem, majd az idő megmutatja. Megpróbálok majd nyugodt maradni minden körülmény mellett, bárki jelenlétében. Később jelentkezem sikerült-e.

 

Thoughts between the two of us

I have always believed that whatever happens to us it happens with a good reason no matter what it feels like to experience it. There is nothing without reason without the possibility in it to develop.

For years I had a lot of people around me. First because of my website, the esoteric forums, then because of the reincarnation therapies, then because of my book etc... the more people I had around me the more I could learn from them or because they were positive with me, or because they were negative... I really had a lot of experiences to find out that we are by ourselves in this world, we and God (the Creator), the two of us. All other people are masters for us to teach in the right time, right place and when it is done, they will be gone...

We should respect each other very much for the mission with which we teach each other moment after moment in this school called LIFE. This is the only school that is not for money.  And this is the only school where there is no punishment if we fail the exam. There is only love - which means we can get a new lesson, to have an other opportunity to learn better.

 

Gondolatok négyszemközt

Mindig is úgy gondoltam, hogy bármi történik velünk, az jó okkal történik, nem lényeges milyen maga a megélése. Semmi sincs ok nélkül, semmi sem történik anélkül, hogy ne lenne meg benne a fejlődésre a lehetőség.

Évekig sok ember volt körülöttem. Először a weboldalam miatt, az ezoterikus fórumok miatt, azután a reinkarnációs terápiák miatt, majd a könyvem miatt stb. ... minél több ember vett körül, annál többet tudtam tanulni tőlük, vagy mert negatívan éltek meg engem, vagy mert pozitívan... igazán sok tapasztalattal gazdagodtam, hogy rájöhessek: hogy magunk vagyunk a világban, mi és Isten (Teremtő), négyszemközt. Minden rajtunk kívüli ember mesterünk, hogy a megfelelő időben,a  megfelelő helyen tanítsanak bennünket, s akik végeztek a tanításunkkal, el fognak tűnni...

Tisztelnünk kellene egymást, nagyon, a feladatvállalásért, mellyel tanítgatjuk egymást pillantról pillanatra ebben az iskolában, amit ÉLETnek hívunk. Ez az egyetlen iskola, ahol nem kérnek pénzt a tanításért. És ez az egyetlen iskola, ahol nincs büntetés ha megbukunk, csak szeretet - azaz egy újabb lehetőség a tanulásra, hogy jobban menjen.

Yesterday, when I was walking back home from the supermarket in the nightfall some souls appared to me ... I could feel everything they felt... they still haven't noticed their death, they still were quarrelling with each other thinking they are still in prison for murder.

One of them had killed a woman. He was very jelous about her, he was convinced it was his right to beat her to death and punish her because she was HIS woman, he believed her to have cheated him, to have been a whore... what motivated this man to kill even if it might have been accident? lack of love, acceptance and understanding - fears, anger, lack of trust, dispair...

Where there is no unconditional love, there is EGO. (=negative feelings)

Not any kind of punishment of the society could be worse for this man than what he went through in the prison... He wanted to prove himself day by they with aggression that he was right. He had been cheated, he had been humiliated... he repeated this to himself every minute to be sure of himself because if there were one single moment he felt he was wrong and she was a wonderful creature he would have felt he missed her so much and he would have suffered even more.

I was examining the mixed feeling of this soul and I tried to help "him" with energy transfer but after a while I just got lost in them. I felt a fear that someone would hurt me. I felt somehow panic and I turned around anxciously. There was a man walking behind me. I began to run, I was more and more afraid and wanted to reach a safe place where there are many people. Then I sat down in a bus stop. The man peacefully passed by me, did not even care about me, he was listening to music on his walkman.

I did exactly the same mistake which that soul from the prison once had made. He had some fears and did not care about the truth whether his woman had really been cheating on him or not ... he let himself be obsessed by his negative thoughts. He got lost in an illusion...

This soul came to help me, to teach me things he could not understand. He made me follow him into his illusions and we could get out of them together by learning the lesson.

Just because we believe in something it does not mean it is really like that.  Only peace and wisdom can show reality.

There is peace now, deep peace in both of us. Thank you.

 

 

Tegnap, mikor sétáltam hazafelé a boltból a szürkületben, megjelent néhány elhunyt lelke...éreztem mindent, amin valaha keresztül mentek...még mindig nem vették észre, hogy már meghaltak, még mindig veszekedtek egymással azt gondolván, hogy továbbra is a börtönben raboskodnak gyilkosságért.

Egyikük megölt egy nőt. Féltékeny volt rá, és meg volt róla győződve, hogy joga volt agyonvernie, mert az Ő asszonya volt, mert azt hitte róla megcsalta, és szajhálkodik... mi vitte ezt az embert gyikolásra, még ha esetleg baleset is volt? a szeretet, elfogadás, megértés hiánya - félelmek, harag, bizalmatlanság, kétségbeesés..

Ahol nincs feltétel nélküli szeretet, ott EGÓ van. (=negatív érzelmek)

Semmiféle társadalmi büntetés nem lehetett volna rosszabb, mint amin ez az ember a börtönben keresztül ment ... nap mint nap bizonygatta magának erőszakkal, hogy igaza volt. Megcsalták, megalázták... elismételte magának minden percben, hogy biztos lehessen benne, mert ha csak egyetlen percre is meginogott volna, hogy tévedett, és az asszony valójában csodálatos teremtmény volt és hiányzik neki, még jobban szenvedett volna.

Vizsgálgattam a lélek vegyes érzelmeit és  megpróbáltam segíteni neki energiatovábbítással, de egyre csak elvesztem bennük. Elkezdtem rettegni, hogy valaki bántani akar. Idegesen hátra fordultam. Egy férfi sétált mögöttem. Elkezdtem szaladni, annyira féltem, olyan helyre akartam érni, ahol sok ember mozog. Aztán leültem egy buszmegállóban. A férfi békésen sétált el mellettem, rám sem hederített, zenét hallgatott a walkman-jén.

Elkövettem ugyanazt a hibát, amit valaha az a börtönbéli lélek követett el. Félelmei voltak, és nem törődött az igazsággal, vajon tényleg megcsalta-e az asszonya, vagy sem... csak hagyta hogy fölé kerekedjenek a negatív érzelmei és elveszett az illúziókban...

Ez a lélek eljött, hogy segítsen nekem, megtanítson valamire, amit ő maga nem értett meg. Rávett, hogy kövessem őt az illúziókba, hogy együtt jöhessünk ki belőle a tanítás megértésével.

Csak mert elhiszünk valamit, még nem biztos, hogy úgy is van! Csakis a csend, a bölcsesség mutatja meg a valóságot.

Most béke van bennünk, mély béke mindkettőnkben. Köszönöm!

 

Conversation with the Invisible

The more I can get close to you the more I can feel the distance and the depth there is still to explore in each of us;

the more you share your fears and despair with me the more I acknowledge that we still have got nothing to do with unconditional love and that is the only thing that can help all of you, all of us to reach wisdom and enlightenment.

With all the fear I go through sometimes when you appear to me I still have to admit I feel blessed to be among the ones who you offer your sincerelity and trust ...even if it means that you reveal to me all your fears, anger, hatred, worry, disappointment ... or whatever feeling it is that has become your prison and keeps you nowhere ... neither in the world of the human beings which used to be your home like now it is for us, neither in the light of God's realm where you should belong to...

I know this is not what you wanted

I know you need help but not the way we want to do it

I know there is still so much to learn for us..for you

I know this is responsability

I know

This is why I am trying my best to open the doors for understanding, love and compassion...

 

Beszélgetés a Láthatatlanokkal

Minél közelebb kerülök hozzátok, annál jobban érzem még mindig mekkora mélységek és távolságok vannak bennünk, mindannyiunkban, amik felfedezésre várnak; 

minél több félelmeteket és kétségbeeséseteket osztjátok meg velem, annál inkább tudatára ébredek, hogy még mindig semmi közünk a feltétel nélküli szeretethez, pedig az az egyetlen dolog, mely segíthet mindannyiótoknak, mindannyiónknak, hogy elérjük a bölcsességet és a megvilágosodást.

Annak ellenére hogy sokszor félelmet kelt bennem, amikor megjelentek nekem, be kell valljam, áldottnak érzem magam, hogy azok között lehetek, akiknek felajánljátok őszinteségeteket és bizalmatokat ...még akkor is, ha ez azt jelenti, hogy felfeditek előttem összes félelmeteket, mérgeteket, gyűlöleteteket, aggodalmatokat, csalódásotokat... vagy legyen az bármilyen érzelem, ami saját börtönötök lett és a seholban tart benneteket... aminek már nincs köze az emberek világához, mely egykor otthonotok volt, mint most nekünk, és még nincs köze a fényhez, Isten birodalmához, ahova tartoznotok kellene...

Tudom, hogy nem ezt akartátok

Tudom, hogy segítségre vártok, de nem úgy, ahogy mi akarjuk

Tudom, hogy még annyit kell tanulnunk... tanulnotok

Tudom, hogy felelősségeink vannak

Tudom

Ezért próbálok megtenni mindent, hogy megnyissam a megértés, szeretet és együttérzés ajtajait ...

Utazás

Külföldre keveredtem, így mostantól két nyelven fogok írni, ha lesz rá időm...

Rengeteget utaztam az elmúlt évben, megjártam Európa számtalan országát (Olaszország, Lengyelország, Szerbia, Anglia, Írország, Norvégia...) Tájföldet, Indiát, Nepált... és végül az egyikben kikötöttem, mint a béke szigetén. Nem mert ott jobb az élet, kevésbé sújt a gazdasági válság... hanem mert ott békében vagyok önmagammal..

Belső béke nélkül nincs boldogság. Boldogság nélkül nem vesszük észre a számtalan csodát, mely körül vesz bennünket, nem értjük meg a pillanat tanítását...

Amint megnyíltam önmagam felé, úgy nyílt meg a körülöttem lévő világ ... nem akartam addig írni, amíg bármi is nagy hatással volt rám, hogy csak érzelmi ömlengés kerüljön belőle a sorokba. Egyensúly nélkül még ferdébb az egyébként is relatív világ... most úgy érzem sikerül átadnom a  csendet, bármekkora is a felfordulás...

Repkedek a világban, mint egy mérgezett egér :) annyira élvezem, hogy már attól tartok, a következő tanítás arról fog szólni, hogy ezt is el kell engednem...

Annyi mindent kellett elengednem az utóbbi időkben, mintha arra készítene fel az élet, hogy nemsokára semmink sem marad, amihez ragaszkodhatnánk - és valahol ha belegondolunk, az egész élet erről szól, amennyiben arra gondolunk mit jelent a halál: az lesz a vizsgapillanat, valóban képesek vagyunk-e legalább abban a pillanatban mindent elengedni?

Nem régiben Szerbiában jártam. Sohasem érdekelt a történelem, azt hiszem be kell látnom én csak úgy 'beleélek' a világba, anélkül hogy fogalmam lenne arról, mi is történt, történik körülöttem, vagy a nagyvilágban. A tudatosodás folyamata számomra nem a tények világának megismerését jelenti, így a történelemmel sem nagyon foglalkozom, persze szívesen hallgatok meg bármit tanult, ismeretekkel, tapasztalatokkal rendelkező emberektől.

Az azonban mindenképpen érdekes felfedezés számomra, hogy mostanában olyan helyeken bukkanok fel, ahol a történelem során halomra gyilkoltak sok-sok embert. Mindezt meditációban érkező képek, utasítások alapján teszem és mivel konkrét infot sohasem kapok, igazán érdekes a helyszínekig elvezető "út".

Nem terveztem Szerbiába menni, de egy napon belső képeket kaptam. Azt láttam egy templomban ülök, meditálok, akivel láttam magam, az Szerbiában él. Aztán egy dombon álltam, és mikor lenéztem, láttam egy város fényeit, nagyon szép volt.

Nem foglalkoztam a dologgal, de pár nap múlva...

Hosszú hallgatás után újra írok...

hosszú hónapok teltek el...azóta csak hallgatok kifelé és befelé, keresvén valamit, ami meg nem mutatható, csak felismerhető... és ez a folytonos tanulás, a folytonos tanulás a jelenben, a pillanatban.

Sok indulat vonult végig rajtam és csillapodott le, sok értetlenséggel telített pillanat nyert értelmet és sok bosszankodás alakult át mosollyá a megértés által. Ezekben a hónapokban egy lépcsőfokkal közelebb kerültem az úthoz, melyen elindulhatok, tovább léphetek...

ÍTÉLKEZÉS

Számomra nagyon értékes gondolatokat kaptam ma reggel az ítélkezéssel kapcsolatban.

Ítélkezni nem szavakkal, hanem tettekkel lehet igazán!

Nem akkor ítélkezünk energia szempontjából, amikor elmondjuk mit gondolunk valakiről, hanem mikor ennek függvényében, ettől kondícionáltan viselkedünk az illető irányában. Akkor ítélkezünk igazán, amikor a cselekedetünk nem feltétel nélküli szeretettel vezérelt.

 Régen jártam erre ... az új évvel mintha egy új ösvényre is léptem volna egyben, mely mély vonulatokban kanyarog, én pedig nem győzöm kapkodni a fejem, mennyi csodával jár az élet...

Nagy útra szántam el magam, mely a fizikai időn és távlatokon túl egy másik, párhuzamos síkon talán még az elképzelhetőnél is messzebb képes menni...  ha el merjük hinni! Lassan kezdem megszokni és tudatosan kezelni, hogy amit látunk, az csak parányi része annak, amit megélünk, amit a szituációk által kapunk.

Bangkokban voltam és azt hittem pusztán Bangkokba megyek... ehelyett azonban egyre beljebb kerültem önmagamban, az úton, melyen egyre csak lépkedek.... felölelve mindent, amit csak lehet mind a fizikai, mind a spirituális síkon.

Következő uticélom még nem ismerem, de igyekszem alázattal fogadni... majd jelentkezem :)

 

 ELMÉLKEDÉS A MEGVILÁGOSODÁSRÓL

Tanítások szólnak arról, hogy törekedjünk a megvilágosodás felé, megvilágosodásunk felé... mi felé is törekszünk ekkor? Isten felé.

A megvilágosodás az EGYSÉG megélése, ezt pedig egyedül (egyedül=egy fizikai testben) képtelenség megélni, legfeljebb megízlelni lehet. Ez egy folyamat. Bárki, aki megközelíti a megvilágosodott gondolkodást, nem elégszik meg önnön maga (aktuális fizikai létének) megvilágosodásával, mint célkitűzés. Célja az egységes megvilágosádás, célja az Isteni egység megvalósítása - az összes fizikai testben.

Emiatt jönnek visza újra és újra a földre az önkéntes lelkek. Megelégedni egyetlen fizikai test megvilágosodásba való juttatásával ugyanúgy önzés lelki szinten, mint sok más érzelem a földön. 

Nem véletlen, hogy foglalkoztatja a testünkhöz tartozó lelket a többi test folyamata is, még olyan áron is, hogy ezáltal az egó újabb caspdáival ismerkdhetünk meg - melyek hosszú távon ugyancsak saját fejlődésünket hozzák.

Ergó: a végső megvilágosodás folyamata egyedül képtelenség, csakis együtt, egymás viszonylatában történhet meg. 

 

 Régen írtam utoljára, lassan egy hónapja... nem hazudtolom meg a 8-as évem, nagyon pörögnek körülöttem az események, magam is meglepődöm ehhez képest milyen gyorsan sikerül kivül maradnom belőlük. Talán mert amennyit csak tudok, felvállalok, bármivel jár.

Nagyon sokat tanultam ebben az elmúlt hónapban az emberektől. Sok, eddig az éltemben fel nem bukkant lélekkel kereszteződött az utam, és megfigyelhettem mit jelent osztani az igét szóban, majd mindezt nem felvállalni a gyakorlatban: azaz önmagunkban. Megtanultam, hogy ezt csak megfigyeljem és ne legyek emiatt szomorú, hiszen a csalódás mindig valami elvárás következménye. Végtelen békével jár nem (megítélni, próbálni felmérni, magyarázni) foglalkozni azzal, másnak mi a dolga, csak arra figyelni, a mi világunkba mi fér be saját, aktuális értékredünknek megfelelően - még akkor is, ha időszakokra egészen egyedül maradunk ebben a világban, hogy kiderüljön képesek vagyunk-e arra, hogy megerősítsük, vagy feladjuk. A szabadságról szólt az elmúlt hónapom. 

A szabadság a lélek megnyilvánulása a fizikai testen keresztül.

Ha a fizikai test nem képes a lélek rezgéseinek megfelelően cselekedni, Igaz Énünk (szabadságunk) beleveszik az egó érzelmeibe, csapdáiba és addig bolyongunk, míg vissza nem találunk.

Ha szabadok vagyunk, nem függünk attól, mások szabadok-e vagy sem, nem ítélkezünk, nem minősítünk, hiszen a szabadság a belső béke érzete. Van ilyen? Igen van. Először csak pillanatok, de egyszer majd percekké növik ki magukat és egyre egyszerűbbé válik minden az ezzel járó megértésen keresztül...  ehhez azonban sok próbatétel szükséges, sok olyan szituáció, ahol a gyakorlatban is megmutatkozhat valós-e, vagy csak vélt az a belső béke.